Vélemény. Szubjektív.

Ez volt az a film, aminek a megnézését hónapokig halogattam. Ennek egyik oka, hogy annyi filmet csináltak már reinkarnációs és karma témakörben, hogy nem igazán éreztem szükségét még egyet megtekinteni. Na meg aztán kicsit zavaros volt nekem a trailer, az aláfestő szöveg pedig annyira sokatmondó, hogy úgy éreztem, ez a film biztos meg akarja mondani a tutit, amit pedig kimondottan nem szeretek, mert szentül hiszem, hogy nem csak egy igazság létezik.

Mindezek után most jutottam el oda, hogy megtekintsem. És azóta a hatása alatt vagyok. Minden nap eszembe jut a film valamelyik jelenete, vagy mondata, úgyhogy mondhatjuk, hogy belém rágta magát. Elsőre engem a Forrásra emlékeztetett, de annál valamivel azért emészthetőbb, bár én azt is módfelett kedvelem.

A történetről, mint oly sokan mások, én sem tudok nyilatkozni, mert nem lehet. Több különálló sztorink van, ezek futnak párhuzamosan, és bár elsőre azt gondolnánk nem függnek össze, a végére rájövünk, hogy nagyon is közük van egymáshoz. Nehéz film, abból a szempontból, hogy minden mondatnak jelentősége van, így nem nagyon lehet elmélázni belőle részeket. Már csak azért sem, mert sokszor az egyik jelenetben megfogalmazott igazság pontosan a másik jelenetre igaz, így kötve össze a részeket. Az origo.hu-n olvastam kritikát, amely azt írja, hogy az adott monológoknak sokszor nincs helye az adott jelentben. Innen üzenem az origo.hu munkájukra tökéletes alkalmatlan kritikusnak csúfolt valakijeinek, hogy de, minden pontosan a helyén van, csak figyelni. (Utóbbiért elnézést, de hosszú évek alatt annyira kihúzták nálam a gyufát, hogy most már nem tudtam szó nélkül megállni.)

Azoknak ajánlom a Felhőatlaszt, akik kellően nyitottak, és nem a látványra utaznak, bár kétségtelenül az is gyönyörű, illetve azoknak, akik képesek meglátni, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy egy klón számára az emberi szívverésnek van a legmegnyugtatóbb hangja a világon. Apró dolgok ezek, de ha belegondolunk, ez mind annak az eredménye, amit előtte tettünk. Ahogy Tom Hanks figurája is elkezdi valahol az egyedfejlődését, és a tetteivel összhangban alakulnak a későbbi életei.

Nem is szaporítom tovább szót, lényeg a lényeg, nekem ez a film volt az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb filmélménye.

És hogy frappánsan összefoglaljam a lényeget, idéznem kell egy másik nagy klasszikusból, méghozzá a Gladiátorból: Mit életünkben teszünk, az örökkévalóban visszhangzik majd.

Igen, tudom, még odébb van, de bizony már mindenki készül rá. Legalábbis külföldön. Én is szemezgettem ajándékok, apróságok közül, és kiválasztottam azokat, amelyeknek magam is örülnék.

Elsőnek itt van egy Louis Vuitton fülbevaló, potom 265 fontért. Olyan kis diszkrét és mégis van benne valami feltűnő.

Aztán ha már a fülbevalóknál tartunk, akkor itt van egy a Coopstól 140 fontért. Ez szerintem azoknak való, akik a kevés és visszafogott ékszerviselés hívei.

Na de nem csak fülcsiket lehet ilyenkor találni. Nekem a másik nagy kedvencem ez a Burberry táska 895 fontért, amely tökéletesen passzol(na) a Vuitton fülbevalóhoz.

A szép táskához pedig szép cipő is kell, mondjuk egy ilyen Rupert Sanderson 465 fontért.

És amikor már mindent ilyen szépen összegyűjtöttünk, és kellően csinosak  vagyunk a nagy alkalomhoz, üljünk be egy kávézóba egy ilyen csodálatos szerelmeslevél süteményre. Na és persze egy finom Lady Grey teára.

A tervezőpáros adott egy kis ízelítőt az új Alta Moda houte couture kollekcióból. Meseszerű.

A divat örök. És a divat örök mozgásban van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tervezők, stylistok, kreatív szakemberek időről időre leporolnak egy régebbi trendet, vagy esetleg egy korábbi korszak öltözködési szokásait. Így tett most az amerikai Vogue is, akik egy fotósorozatot készítettek Amber Valletta színésznővel, és a Lady Gaga lieblingjeként is ismert Taylor Kinney-vel.

Szerintem nagyon hangulatosak a képek.

Amikor a kifutókon nézzük a ruhákat, sokszor elkerüli a figyelmünket a modellek sminkje és haja. Na nem mintha ezért bárkit is hibáztatni lehetne ennyi gyönyörű ruha láttán. De azért néha érdemes megfigyelni ezeket a dolgokat, mert legalább akkora munka van mögötte, mint maga a kollekció mögött, hiszen a világ legjobb sminkesei dolgoznak azon, hogy minden passzoljon az adott kollekcióhoz.

Íme néhány példa arra, hogy miért is érdemes figyelni. Elsőnek itt van a Versace idei világa, ami önmagában nem lenne olyan figyelemfelkeltő, de az a zöld kis részlet alapjaiban változtat meg mindent, és a modell így inkább egy újkori tündérre hajaz, semmint egy egyszerű élő próbababára.

Aztán itt van nekünk Giambattista Valli, aki az előbbi erős smink helyett most inkább a nude stílust preferálta, ami számomra legalább annyira lenyűgöző, hiszen azért itt sem kis munka, hogy ilyen szép és egyenletes hatást érjenek el.

A következő egy újabb erős vonal, méghozzá a Diortól. Engem egyszerűen lenyűgöztek ezek az apró kis ékkövek az ajkakon.

És legutoljára hagytam a kedvencem a Chaneltől. Ezt meg már nem is nagyon méltatnám, mert szerintem önmagáért beszél: egy egész kis kollekció az arcon.

Ez pedig ugyan nem smink, de elolvadtam tőle. Vörös haj gyönyörű fonatokkal. Tökéletes Gaultiertől.

Bár a filmet megnézni sajnos még nem volt érkezésem, annyit mindenesetre sikerült megállapítanom, hogy fantasztikus a díszlete, na és persze a jelmezek, amelyeket a díjnyertes Jacqueline Durran tervezett. Ezekből a jelmezekből kiállítás is nyílt, amelyet áprilisig lehet megtekinteni Richmondban, a Ham House-ban (amely birtok egyébként fontos helyszíne volt a forgatásnak).

A tervezőnő elmondta egyébként, hogy nagyon szeretett Keira Knightleyval dolgozni, mert nincs benne semmi hiúság, és mindig azt tartja szem előtt, ami a karakter szempontjából a legelőnyösebb, és nem ódzkodik az olyan ruháktól sem, amelyeket egyébként kimondottan nem kedvel.

Azt hiszem ezek mellé a ruhák mellé teljesen felesleges bármit is írni. Ember legyen a talpán egyébként, aki ezek közül ki tud választani egyet.

Jelentem január 22-én Barcelonában megszületett Shakira és Gerard Piqué kisfia, Milan, aki egészségesen jött a világra szülei legnagyobb örömére.

Aki olvasott itt nálam már pár posztot, az tudja, hogy elkötelezett híve vagyok a McQueen műveknek. Akárcsak a Burberrynek, de ez most itt nem fontos.

A lényeg, hogy a vonzás törvényére hivatkozva (csak kérned kell és megadatik) úgy gondoltam, hogy csak el kéne képzelnem miben szeretnék rohangálni a nyáron, így felmentem a fent említett divatcég honlapjára, és kiválasztottam pár nekem tetsző darabot az idei tavaszi/nyári kollekcióból.

Régóta meg akartam már nézni ezt a filmet, elsősorban a történet, másodsorban a főszereplők miatt. Olvastam már ezt-azt a két kulcsfiguráról (Freudról és Jungról), de valahogy mindig is magukba forduló, ellenszenves embereknek képzeltem őket. Miután azonban megnéztem a filmet, valahogy közelebb kerültek hozzám, mert most már azt gondolom, hogy ugyanolyan esendőek voltak, mint bárki, és hogy a saját tudásuk talán a legnagyobb átkuk is volt egyben.

A film nagyon tetszett, bár aki a pörgést szereti, annak semmiképpen nem ajánlanám, mert itt bizony sok mindent a nézőre hagytak. A lassú és halk párbeszédek időt adnak arra, hogy magunk is átgondoljuk, amit hallottunk. Valahol azt olvastam, hogy Keira Knightley nagyon rosszul játszik benne (bár ezt egy olyan ember írta, akinek gyakorlatilag semmilyen film nem tetszik, ilyenformán kissé hiteltelen a számomra), de mi sem áll távolabb a valóságtól. Keira (mint mindig) zseniális, akárcsak Viggo Mortensen és Michael Fassbender.

Azoknak ajánlom a filmet, akik szeretnek néha elgondolkodni, és nem várják, hogy egy film minden gondolatot a szájukba adjon.