<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vélemény. Szubjektív.</provider_name><provider_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu</provider_url><author_name>LadyEdna</author_name><author_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu/author/LadyEdna-2-2-2/</author_url><title>Shostakovich</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Vannak dolgok, amiket a szívügyemnek tekintek, ilyen többek között az, hogy a komolyzene kicsit szélesebb körben legyen kedvelt. De mindenki úgy van vele, mint a kötelező olvasmányokkal, és ezt abszolút meg is tudom érteni, hiszen hogyan is szerethetné valaki meg az olvasást, ha olyanokkal terhelik az alig tizenéves idegrendszerét, mint például a Szigeti veszedelem, vagy a Bovaryné? Vagy hogyan szerethetné bárki a komolyzenét, ha már a &quot;kapcsolat&quot; elején lebombázzák Bartók műveivel, amik értékeléséhez bizony azért nem árt némi tapasztalat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ha az én kezemben lenne a döntés, akkor olyan zeneműveket választanék, mint Shostakovich 2. Waltz című munkája, ami kellemesen felüdíti az embert, nekem pedig egész egyszerűen jó kedvet varázsol.&lt;/p&gt;
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=LX1fiE0U1qA[/embed]</html><type>rich</type></oembed>