<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vélemény. Szubjektív.</provider_name><provider_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu</provider_url><author_name>LadyEdna</author_name><author_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu/author/LadyEdna-2-2-2/</author_url><title>Marcus Aurelius</title><html>&lt;img class=&quot;imgnotext aligncenter&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot; src=&quot;https://pinkpitbull.cafeblog.hu/files/2012/03/686827_5.jpg&quot; alt=&quot;686827_5.jpg&quot; /&gt;

Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton,

hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda

korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba

visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza

nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa,

hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig

azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen

esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

Életelveid legyenek alapvetőek és a lényegre szorítkozók: puszta

fölidézésük is űzze el minden udvari gondodat, és biztosítson róla,

hogy ha visszatérsz, ne bosszankodj azon, amire visszakerülsz.

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>