<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vélemény. Szubjektív.</provider_name><provider_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu</provider_url><author_name>LadyEdna</author_name><author_url>https://pinkpitbull.cafeblog.hu/author/LadyEdna-2-2-2/</author_url><title>Narmada</title><html>&lt;img class=&quot;imgnotext aligncenter&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot; src=&quot;https://pinkpitbull.cafeblog.hu/files/2012/01/TN6_B333714.jpg&quot; alt=&quot;TN6_B333714.JPG&quot; /&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;„A kormány még mindig fizeti a bérem, de én már nem tartom magam hivatalnoknak. A hivatalnokok túlságosan a világhoz tartoznak, én pedig már teljesítettem világi kötelezettségeimet. Most már vánapraszthí vagyok, olyasvalaki, aki visszavonult az erdőbe elmélkedni.” Így kezdi visszaemlékezéseit a regény hindu főhőse, aki a Narmadának, India legszentebb folyójának partján vet számot életével, s ebben a bölcs, öreg mohamedán pap, a milliomosból lett dzsaina szerzetes, a sorsüldözte énektanár, a teaültetvény tisztviselője, a banditák elrabolta kurtizán, a muzsikuslány, az énekesnő és mindenekelőtt az „égruhájú” szádhu segíti. E találkozások során megelevenednek a mindenkit megtisztító, még a kígyómarást is gyógyító folyó legendái, melyek nem csupán a főhőst, de az olvasót is közelebb viszik egy lépéssel az indiai szubkontinens összetett, néha talán misztikusnak tűnő világának megértéséhez.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Azért illesztettem be ezt a leírást, mert ennél jobban magam sem tudtam volna összefoglalni. Elég nehezen emészthető könyv, nem lehet bedarálni, így minden egyes mondata bennünk ragad. A végére pedig, mikor összeáll a kép, olyan csattanót kapunk, amit egy ilyen típusú könyvtől nem várnánk.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ajánlom mindenkinek.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>