Nem akarok v\u00e9szmad\u00e1r lenni, vagy ilyesmi, de meg kell \u00e1llap\u00edtanom, hogy az embernek egyetlen olyan l\u00e9ny van \u00e1ltal\u00e1ban az \u00e9let\u00e9ben, akiben b\u00edzhat: az \u00e9desanyja. \u00c9s most ne sz\u00e1moljuk ide az extr\u00e9m eseteket.<\/p>
Na most \u00e9n anno m\u00e9g igen tapasztalatlan fejjel azt hittem, hogy ki lehet b\u0151v\u00edteni a k\u00f6rt egy olyan emberrel, akivel t\u00f6bb, mint h\u00e1rom \u00e9vig szerelemben \u00e9ltem. Persze az exek ritk\u00e1n maradnak bar\u00e1tok, \u00e9n ez\u00e9rt is \u00e9rt\u00e9keltem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, hogy mi meg tudtuk \u0151rizni a j\u00f3 viszonyt. Mindig is \u00fagy gondoltam, hogy annyi mindent \u00e1t\u00e9lt\u00fcnk egy\u00fctt, hogy nem lehet ezt csak \u00fagy elv\u00e1gni.<\/p>
A szak\u00edt\u00e1s ut\u00e1n m\u00e9g \u00f6t \u00e9vig \u00e1ltattam ezzel magam, azonban amikor az \u00e9n \u00e9letem h\u00e1tt\u00e9rbe szorult, \u00e9s egyfolyt\u00e1ban azt kellett hallgatnom, hogy neki milyen t\u00f6k\u00e9letes az \u00e9lete, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy megismerked\u00e9s\u00fcnk nyolcadik \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1n ism\u00e9telten szak\u00edtok vele.<\/p>
Ami geny\u00f3 l\u00e9p\u00e9snek t\u0171nik ugyan, \u00e9s biztos van is ebben igazs\u00e1g, de ha nem tettem volna meg, akkor most bel\u00fclr\u0151l r\u00e1gna a gondolat, hogy ugyan mivel \u00e9rdemeltem ki. De miut\u00e1n a sz\u00edvhez sz\u00f3l\u00f3 levelemre az\u00f3ta sem kaptam v\u00e1laszt, s\u0151t igaz\u00e1b\u00f3l le se lett reag\u00e1lva, r\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy sosem voltam annyira fontos, hogy ez m\u00e1shogy legyen.<\/p>
A j\u00f3 h\u00edr persze az, hogy most m\u00e1r nem gondolkodok azon, hogy j\u00f3 \u00f6tlet volt-e szak\u00edtani:-D<\/p>","type":"rich"}