Jobb később,mint soha, szokták volt mondani, és nekem is ez járt a fejemben, amikor megírtam ezt a posztot. Hiszen hagyományosan már tavasszal elkezdünk készülni az őszi időszakra, de mindenféle okokból kifolyólag én csak most jutottam el eme remek feladatig.
És mivel kicsit meg vagyok késve, mindjárt két anyagot is áttekintek, mentsük a menthetőt alapon.
Elsőként itt van a Zara anyaga, amit Patrick Demarchelier fényképezett London utcáin. Bevallom őszintén, nem vagyok nagy rajongója a Zarának, nekem egy kicsit semmilyenek a ruhák, nem beszélgetnek velem, nincsen bennük olyan, amitől eldobnám az agyam. Ez az anyag sem nyűgözött le különösebben, olyan szétszórt, hányaveti, és ezt még a kétségtelenül zseniális fotós sem tudta korrigálni.
Na de persze ha van negatívum, akkor kell lennie pozitívumnak is, íme.
Elsőként itt van a Louis Vuitton egy kreálmánya, amivel természetesen szerelembe estem. Egyszerű, elegáns, mégis van benne egy kis rafinéria, amely különlegessé teszi.
Emporio Armani. No comment.
És végül,de nem utolsósorban No. 21.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: