Mindig eljön az a rettenetes pillanat, amikor egy véget érő sorozat mélységes űrt hagy az ember lelkében. Nekem ilyen volt a Spartacus, amely után nem gondoltam, hogy bármi is pótolni tudja a hiányt. Ez persze így barokkos túlzás, de azért valahogy mégiscsak szemléltetni kell.
És már pont amikor elfogadtam, hogy nincs tovább, jött a címben szereplő sorozat, mely más stílusban ugyan, de hiánypótló. A fiatal da Vinciről és annak kalandjairól szól, de azt azért nem árt leszögezni, hogy aki nagyon ortodox módon közelít a történelem felé, inkább hagyja ki, mert vannak benne nem korrekt, csupán a dramaturgia folytonosságát biztosító elemek.
Mondjuk én úgy gondolom, hogy nem a sorozatokból kell megismerni elsősorban a történelmet, könnyen túltettem magam ezen a problémán, és nem csalódtam. A történet nagyon jól van összerakva, minden kis részlet alaposan megtervezett, amihez ha hozzávesszük a színészek vitathatatlan tehetségét, könnyen megkapjuk a sikersorozat receptjét.
És ha ez nem lenne elég, a rendező csupa olyan színészt válogatott össze, akik mind a nők, mind a férfiak igényeinek megfelelnek, így a vizuális élmény sem marad el.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: