Aki nézte a Gossip Girlt, bizonyára tisztában van Lily és Rufus csaknem hat éven át tartó vergődésével, azzal a se veled, se nélküled kapcsolattal, ami az egész sorozatot végigkísérte.
Nos kérem, az élet valamelyest kárpótolt mindenkit, mert bár a sorozatban nem jött össze a két embernek, az őket alakító színészek, Kelly Rutherford és Matthew Settle bizony egymásra találtak, és csaknem egy éve óriási szerelemben élnek.
Bevallom őszintén, sosem tudtam a sztárokra mint félistenekre tekinteni, számomra ugyanolyan emberek, mint bárki más, nem érzem, hogy túl sok különbség lenne köztünk, talán csak annyi, hogy az ő munkájuknak lényegesen nagyobb a közönsége. Pontosan emiatt nem is szeretem, mikor valaki a világ urának érzi magát, és nincs benne egy cseppnyi alázat sem.
A fentiek miatt mindig melegség önti el a kis szívemet, amikor normális színészeket, és legfőképpen normális szerelmespárokat látok a hírességek között, akikről süt a szerelem, és az is, hogy bármennyire ismertek is, nem veszítették el a realitásérzéküket.
Az én egyik nagy kedvencem Vilmos herceg és Katalin hercegnő. Minden lány álma (az enyém mondjuk pont nem volt), hogy hercegnő lehessen, csak azt felejtik el sokan, hogy mivel is jár ez az egész, főleg egy polgári családból származó lány számára. Ennek ellenére Katalin bevállalta, hogy megpróbál megfelelni a szigorú elvárásoknak, és azt hiszem eddig igazán jól teljesített, és mindezt úgy, hogy közben megőrizte azt a báját, ami miatt mindenki megkedvelte. Na és ahogy egymásra tudnak nézni…
Emlékszem, amikor Naomi Watts összejött Heath Ledgerrel, mindenki szurkolt, hogy működjön a dolog, de valamiért sajnos nem maradtak meg egymás mellett. Nyilván ennek is megvolt az oka, és ez az ok talán az volt, hogy Naominak bizony Liv Shreiberben kellett megtalálnia az igazit. Igazi hétköznapi történet az övék, minden felhajtástól mentesen. Imádom, hogy a két szomszéd típusú ember egymásra talált, és azt is, ahogy együtt nevelik két gyermeküket.
És végül, de nem utolsósorban itt van még Joshua Jackson és Diane Krüger. Emlékszem, egyszer megkérdezték Joshuát, hogy mennyire van oda a kicicomázott kedveséért, amire azt felelte, hogy neki akkor tetszik a legjobban, amikor egy kinyúlt pólóban bemászik mellé az ágya. Nem lehet nem imádni őket.
És hogy mi mindezekből a tanulság? Nagyjából semmi, de jó néha azt látni, hogy léteznek még teljesen normális emberek, hírességek a világon, akik megmutatják, hogy egy kis hírnévtől igazán nem kell megőrülni.
Örömmel újságolhatom, hogy Jennifer Lopez végre csillagot kapott a hírességek sétányán. Úgy gondolom, abszolút megérdemelten, hiszen vitathatatlan szerepe volt az elmúlt szűk húsz év zenei életében, mellesleg pedig a filmezésből is kihozta a maximumot.
Katie Holmes élete meglehetősen kalandos volt. Feltűnt a Dawson és haverokban, ahol mindenki megszerette tipikus vidéki lány attitűdje miatt, ami biztosította neki a figyelmet. Aztán következett az amerikai álom, amikor is mindenki azt hitte, hogy feleségül megy az Amerikai pite sztárjához, Chris Kleinhez, ennek az idillnek azonban 2005-ben vége szakadt, amikor is szakítottak.
Chris Kelint nem sokkal követte Tom Cruise, aki két hónapi randizás után az Eiffel-torony tetején (micsoda hatásvadászat) megkérte a kezét. Tom Cruise egyébként akkoriban nagyon szerethette a hasonló felhajtást, mert Oprah Winfrey showjában ugrálva jelentette be, hogy szerelmes, majd a színfalak mögül berángatta Katiet, hogy ország-világ előtt megmutassa, mennyire odáig van új kedveséért.
Az ezután következő héja nászról csak az nem tudott, aki nem ezen a bolygón létezett, ugyanis a lapoknak állandó témát szolgáltatott, hogy Tom bizony erősen elnyomta az asszonyt, és rá akarta erőltetni szcientológiai nézeteit. Ezen a zsarnokságon egyébként a kis Surie születése sem változtatott. Időközben a bájos vidéki kislányból egy meggyötört anyuka lett, akiről a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna azt mondani, hogy boldog.
Amikor Katie kezdett távolodni tőle, Tom úgy próbálta visszahódítani, hogy kigyúrta magát, és megpróbálta újra elcsavarni a fejét, alkalmazva a korábbi hatásvadász trükkjeit, Katienél azonban ekkorra már annyira betelt a pohár, hogy beadta a válókeresetet. Persze ezután jött a botrány, és a fenyegetőzés Tom részéről, mert hát mégis mit képzel magáról a nő ugye, hogy őt otthagyja.
Na és nekem ezek után kezdett csak igazán szimpatikus lenni ez a lány, mert ahelyett, hogy megijedt volna, módszeresen végigvitte, amit elhatározott, és elvált. Az utóbbi egy évben pedig alig lehetett hallani róla.
Katie egyébként jól van, a pazar villát, amiben előtte éltek, egy két szobás manhattani lakásra cserélte, és bizony metróval jár dolgozni is, miközben egyedül neveli a gyermekét.
A barátok elmondása szerint Katie teljesen jól van, filmezik és közben anyaként is helyt áll. Mindeközben pedig visszatért az a kislányos bája, ami miatt mindenki megszerette, arról nem is beszélve, hogy újra úgy ragyog, mint Tom előtt.
Azt hiszem kevés olyan esemény van, amely akkora előkészületeket igényelne a hölgyektől, mint az ascot-i derby. A rendezvényt egyébként 1711-ben rendezték meg először, és az azóta eltelt 302 évben a hölgyek arra használták fel, hogy megmutassák legújabb, lehetőleg kicsit extrém kalapjukat.
Az idei eseményről választottam most képeket, kommentár nélkül.
Ilyen melegben valljuk be őszintén nem sok gondolatra futja az embernek. Az, ami van pedig leginkább a hűvös és a víz körül forog, sajnos azonban nagyon kevesen tehetik meg, hogy egyszerűen csak felpattanjanak, és meginduljanak valami üdülőhely felé.
Ezért is gondoltam, hogy ha már fizikailag nem lehetünk ott, legalább ábrándozzunk egy kicsit a világ legszebb medencéiről, amelyekből a német GQ magazin állított össze egy válogatást.
Bevallom őszintén, engem a fehér ruhák mindig a strandra emlékeztetnek, ilyenformán nem is szívesen viselem munkába, mert alul öltözöttnek érzem magam. Teljesen hülye felfogás, ezzel tisztában vagyok, és ezeknek a ruháknak a hatására hajlandó is vagyok felülírni a kis ellenérzéseimet.
Elsőként itt van Dree Hemimgway Chloé ruhája, amely olyan rafinált, hogy bármelyik kis feketével felveszi a versenyt.
Hogy Stella McCartney ruhájáról már ne is beszéljünk, amely tökéletesen illik Cameron Diaz személyiségéhez.
Én személy szerint nagyon csípem Mother Monstert, többek között azért, mert korunk egyik nagy vízionáriusának gondolom. A klipjei pedig nem csak egyszerűen eszközök a zenéje népszerűsítésére, hanem igazi kisfilmek, amelyben egyesül a kreativitás és a határok feszegetése.
Amiért még mélységesen tisztelem, mert felismerte önnön határait, és azokon belül tökéletesen megvalósította önmagát, sőt, intézményt csinált abból a névből, hogy Lady Gaga. Azonban ennek a végtelenül tehetséges nőnek is vannak olyan pillanatai, amikor disztingvál, és úgy jelenik meg, mint egy egyszerű földi “halandó”, ezekből a képeiből készült most egy összeállítás.
1962-ben Marilyn Monroe (az én egyik nagy kedvencem) találkozott egy fotóssal, bizonyos Bern Sternnel, akivel közös munkájuk eredményeként aktfotók születtek. Persze akkor még senki nem tudta, hogy ezek lesznek az utolsók.
Nekem nagyon tetszenek a képek, mert számomra Marilyn igazi arcát mutatják meg, és sokkal közelebb érzem magamhoz, mint eddig bármikor. Itt vagy ugyanis ez a szexbomba, akiért férfiak milliói epekedtek, vagy epekednek még ma is, és akit nők irigyelnek, de a képeken látszik az a szomorúság a szemében, ami valószínűleg a halálát okozta. Egy meg nem értett lány szemei.
A többi képet, illetve egy hosszabb összefoglalót a készítés körülményeiről itt találjátok.
