Felhőatlasz

Ez volt az a film, aminek a megnézését hónapokig halogattam. Ennek egyik oka, hogy annyi filmet csináltak már reinkarnációs és karma témakörben, hogy nem igazán éreztem szükségét még egyet megtekinteni. Na meg aztán kicsit zavaros volt nekem a trailer, az aláfestő szöveg pedig annyira sokatmondó, hogy úgy éreztem, ez a film biztos meg akarja mondani a tutit, amit pedig kimondottan nem szeretek, mert szentül hiszem, hogy nem csak egy igazság létezik.

Mindezek után most jutottam el oda, hogy megtekintsem. És azóta a hatása alatt vagyok. Minden nap eszembe jut a film valamelyik jelenete, vagy mondata, úgyhogy mondhatjuk, hogy belém rágta magát. Elsőre engem a Forrásra emlékeztetett, de annál valamivel azért emészthetőbb, bár én azt is módfelett kedvelem.

A történetről, mint oly sokan mások, én sem tudok nyilatkozni, mert nem lehet. Több különálló sztorink van, ezek futnak párhuzamosan, és bár elsőre azt gondolnánk nem függnek össze, a végére rájövünk, hogy nagyon is közük van egymáshoz. Nehéz film, abból a szempontból, hogy minden mondatnak jelentősége van, így nem nagyon lehet elmélázni belőle részeket. Már csak azért sem, mert sokszor az egyik jelenetben megfogalmazott igazság pontosan a másik jelenetre igaz, így kötve össze a részeket. Az origo.hu-n olvastam kritikát, amely azt írja, hogy az adott monológoknak sokszor nincs helye az adott jelentben. Innen üzenem az origo.hu munkájukra tökéletes alkalmatlan kritikusnak csúfolt valakijeinek, hogy de, minden pontosan a helyén van, csak figyelni. (Utóbbiért elnézést, de hosszú évek alatt annyira kihúzták nálam a gyufát, hogy most már nem tudtam szó nélkül megállni.)

Azoknak ajánlom a Felhőatlaszt, akik kellően nyitottak, és nem a látványra utaznak, bár kétségtelenül az is gyönyörű, illetve azoknak, akik képesek meglátni, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy egy klón számára az emberi szívverésnek van a legmegnyugtatóbb hangja a világon. Apró dolgok ezek, de ha belegondolunk, ez mind annak az eredménye, amit előtte tettünk. Ahogy Tom Hanks figurája is elkezdi valahol az egyedfejlődését, és a tetteivel összhangban alakulnak a későbbi életei.

Nem is szaporítom tovább szót, lényeg a lényeg, nekem ez a film volt az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb filmélménye.

És hogy frappánsan összefoglaljam a lényeget, idéznem kell egy másik nagy klasszikusból, méghozzá a Gladiátorból: Mit életünkben teszünk, az örökkévalóban visszhangzik majd.