Akik kedvelik a keleti kultúrákat, azok idén örülhetnek, mivel az idei tavaszi/nyári trend egyik vonala éppen erre épít. Lehet persze teljes szetteket is választani, de ha csak néhány kiegészítőt szerzünk be, már azzal is divatossá válhatunk.
Elsőnek itt van egy Altuzarra ruci, ami engem leginkább a háremhölgyekre emlékeztet. Persze modern kiadásban.
Nem maradhat ki a sorból Carolina Herrera sem, akinek a kreációját akár egy elegánsabb estélyre is el tudom képzelni.
Az Etrotól két darabot is választottam, egészen egyszerűen csak azért, mert elvarázsoltak.
A Prada nyilván ezt a kérdést sem úszhatta meg némi túlzás nélkül, de ezért szeretjük őket.
És végül, de nem utolsó sorban íme egy Mugler ruci, amit én szívesen viselnék könnyed nyárestéken.
A fenti mondat Pink szájából hangzott el, aki a Redbook magazinnak nyilatkozott a The truth about love albuma miatt kapott Grammy jelölések apropóján.
Elmesélte, hogy karrierje kezdetén azt mondták neki, soha nem fog címlapokra kerülni, mert nem elég csinos hozzá, de ez őt mit sem zavarta, hiszen tisztában van az erős oldalaival – keményen dolgozik, tehetséges, humoros, és jó ember -, és inkább ezekkel foglalkozott. Persze mióta a kislánya megszületett, azóta még kevésbé érdeklik ezek a dolgok, mert ahogy mondta, amikor először kezébe vette a gyermekét, minden a helyére került az életében.
Egyébként is imádom Pinket, de az ilyen nyilatkozatai után végképp. A testvéremnek volt szerencséje egyszer próba közben meghallgatni, ő azóta szerelmes belé, mert nem elég, hogy tényleg keményen dolgozik, még a hangja is olyan, amilyennek halljuk. És ezért lesz ő mindig is szupersztár, míg más önjelölt csillagok csak kulloghatnak a nyomában.
Új idők járnak, mégpedig olyanok, ahol a James Bond filmek egy egészen más kategóriát képviselnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Skyfallt jelölték a Legjobb brit film díjára a 2013-as Evening Standard British Film Awardson, ami soha nem fordult még elő a titkosügynök történetében.
Én személy szerint egyetértek a jelöléssel, ugyanis nekem, aki egyébként nem szereti a James Bond filmeket, annyira tetszett, hogy eldöntöttem, nem csak egyszer fogom megnézni.
Ez volt az a film, aminek a megnézését hónapokig halogattam. Ennek egyik oka, hogy annyi filmet csináltak már reinkarnációs és karma témakörben, hogy nem igazán éreztem szükségét még egyet megtekinteni. Na meg aztán kicsit zavaros volt nekem a trailer, az aláfestő szöveg pedig annyira sokatmondó, hogy úgy éreztem, ez a film biztos meg akarja mondani a tutit, amit pedig kimondottan nem szeretek, mert szentül hiszem, hogy nem csak egy igazság létezik.
Mindezek után most jutottam el oda, hogy megtekintsem. És azóta a hatása alatt vagyok. Minden nap eszembe jut a film valamelyik jelenete, vagy mondata, úgyhogy mondhatjuk, hogy belém rágta magát. Elsőre engem a Forrásra emlékeztetett, de annál valamivel azért emészthetőbb, bár én azt is módfelett kedvelem.
A történetről, mint oly sokan mások, én sem tudok nyilatkozni, mert nem lehet. Több különálló sztorink van, ezek futnak párhuzamosan, és bár elsőre azt gondolnánk nem függnek össze, a végére rájövünk, hogy nagyon is közük van egymáshoz. Nehéz film, abból a szempontból, hogy minden mondatnak jelentősége van, így nem nagyon lehet elmélázni belőle részeket. Már csak azért sem, mert sokszor az egyik jelenetben megfogalmazott igazság pontosan a másik jelenetre igaz, így kötve össze a részeket. Az origo.hu-n olvastam kritikát, amely azt írja, hogy az adott monológoknak sokszor nincs helye az adott jelentben. Innen üzenem az origo.hu munkájukra tökéletes alkalmatlan kritikusnak csúfolt valakijeinek, hogy de, minden pontosan a helyén van, csak figyelni. (Utóbbiért elnézést, de hosszú évek alatt annyira kihúzták nálam a gyufát, hogy most már nem tudtam szó nélkül megállni.)
Azoknak ajánlom a Felhőatlaszt, akik kellően nyitottak, és nem a látványra utaznak, bár kétségtelenül az is gyönyörű, illetve azoknak, akik képesek meglátni, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy egy klón számára az emberi szívverésnek van a legmegnyugtatóbb hangja a világon. Apró dolgok ezek, de ha belegondolunk, ez mind annak az eredménye, amit előtte tettünk. Ahogy Tom Hanks figurája is elkezdi valahol az egyedfejlődését, és a tetteivel összhangban alakulnak a későbbi életei.
Nem is szaporítom tovább szót, lényeg a lényeg, nekem ez a film volt az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb filmélménye.
És hogy frappánsan összefoglaljam a lényeget, idéznem kell egy másik nagy klasszikusból, méghozzá a Gladiátorból: Mit életünkben teszünk, az örökkévalóban visszhangzik majd.
Igen, tudom, még odébb van, de bizony már mindenki készül rá. Legalábbis külföldön. Én is szemezgettem ajándékok, apróságok közül, és kiválasztottam azokat, amelyeknek magam is örülnék.
Elsőnek itt van egy Louis Vuitton fülbevaló, potom 265 fontért. Olyan kis diszkrét és mégis van benne valami feltűnő.
Aztán ha már a fülbevalóknál tartunk, akkor itt van egy a Coopstól 140 fontért. Ez szerintem azoknak való, akik a kevés és visszafogott ékszerviselés hívei.
Na de nem csak fülcsiket lehet ilyenkor találni. Nekem a másik nagy kedvencem ez a Burberry táska 895 fontért, amely tökéletesen passzol(na) a Vuitton fülbevalóhoz.
A szép táskához pedig szép cipő is kell, mondjuk egy ilyen Rupert Sanderson 465 fontért.
És amikor már mindent ilyen szépen összegyűjtöttünk, és kellően csinosak vagyunk a nagy alkalomhoz, üljünk be egy kávézóba egy ilyen csodálatos szerelmeslevél süteményre. Na és persze egy finom Lady Grey teára.
