Szilveszter napján megsokszorozódnak az ígéretek és a fogadalmak, hogy mit is kéne máshogy csinálni, és mi az, amitől feltétlenül meg kell szabadulnunk a jövőben. Ami nagyon jó, hiszen a múlt elmúlt, kár rajta rágódni.
De néha álljunk meg csak egy kósza percre, és emlékezzünk meg azokról, akiktől az életet kaptuk, és akik már nem lehetnek közöttünk. És éppen ezért emlékezek én itt most meg dédimamámról, aki verejtékes munkájával érte el, hogy én itt lehetek, és az vagyok, aki vagyok. És ezt köszönöm neki.
A kép egyébként 1909-ben készült Budapesten.
