Vannak dolgok, amiket a szívügyemnek tekintek, ilyen többek között az, hogy a komolyzene kicsit szélesebb körben legyen kedvelt. De mindenki úgy van vele, mint a kötelező olvasmányokkal, és ezt abszolút meg is tudom érteni, hiszen hogyan is szerethetné valaki meg az olvasást, ha olyanokkal terhelik az alig tizenéves idegrendszerét, mint például a Szigeti veszedelem, vagy a Bovaryné? Vagy hogyan szerethetné bárki a komolyzenét, ha már a “kapcsolat” elején lebombázzák Bartók műveivel, amik értékeléséhez bizony azért nem árt némi tapasztalat.
Ha az én kezemben lenne a döntés, akkor olyan zeneműveket választanék, mint Shostakovich 2. Waltz című munkája, ami kellemesen felüdíti az embert, nekem pedig egész egyszerűen jó kedvet varázsol.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: