Vélemény. Szubjektív.

Mivel jobbnál jobb trendblogok vannak az interneten, én nem is akarok versenybe szállni velük, legfőképpen azért, mert igazi polihisztornak tartom magam, aki nem szeret “leragadni” egy dolognál. Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a történelmi személyek közül az egyik ember, akire nagyon felnézek, Leonardo Da Vinci.

Nem is ez a lényeg, hanem hogy a divat, és minden egyéb más mellett megemlítenék én itt filmeket, könyveket, csupa olyan dolgokat, ami szerintem nem árt meg az ember lányának, vagy éppen fiának. Nem akarnék itt senkit rábeszélni semmire, csak jelzés értékűen iderakok ezt-azt:-D

A címben szereplő film számomra azért jelent sokat, mert mint gyakorló grafikus, rajzművész, vagy csak szimplán művészember, mélységesen átérzem,amit ők éreznek. Azt a végtelen szerelmet, ami csak és kizárólag mester és múzsa között lehet, és amit a legritkább esetben mondanak ki. Ami azt illeti, voltam magam is múzsa. Egyszerre volt a legszebb és legrosszabb időszaka az életemnek, de azt biztos megértettem, amit a könyvekben írnak: hogy csak azt szeretheted ennyire, akit képes lennél megölni is.

 Boldog születésnapot Elle!

Reméljük egyre több és több sikeres magyar modell kerül majd a címlapra:-)

Mint azt bizonyára mindenki tudja, az idei divat nagy szenzációjának számított a fétis, és mint ilyen a szex visszatérte. Amiben én személy szerint semmilyen kivetnivalót nem látok, hiszen a szex annyira hozzátartozik a léthez, akárcsak a levegővétel, így megtagadni azt elég nagy álszentség lenne, amit nem is tett meg a divatszakma, és én ennek felettébb örülök.

Persze mindeközben figyelni kell arra is, hogy ne lépjünk át bizonyos határokat, és útszéli kurvák helyett valód kurtizánok legyünk, ami magában foglalja ugye a szellem frissességét is.

Azt hiszem, hogy a Louis Vuitton fenti kampányfotója tökéletesen ötvözte az aktuális trendet és saját hitvallásukat, így a képről nekem a dögösség, az öntudat, és a csendes gyilkos szavak jutnak eszembe. Utóbbiról senki ne kérdezze, miért:-)

Vedd fel a legtrendibb, kedvenc szettedet és gyere el október 15-én, délután 3 órakor a GLAMOUR flashmobjára az Aréna Plázába!

Tüntess a divatért és azért, hogy a divat a kultúra része legyen, nagyobb figyelmet kapjon a mindennapokban, hogy itthon is bátrabban, színesebben öltözzenek az emberek és merjék az önkifejezésre használni az öltözködést!

Ha tiéd a divattüntetés legszuperebb szettje a zsűri szerint, akkor 250.000 forinttal lehetsz gazdagabb, melyet vásárlási utalvány formájában adunk át neked és a GLAMOUR stylistja segítségével vásárolhatod le az Aréna Plázában. Éljen a divat!

Fontos információk:

– 14 órától lehet regisztrálni a GLAMOUR hoszteszeknél az információnál.

– Az első 500 regisztráló kitűzőt kap.

– Gyülekező a színpadnál, az Arena Plaza Panoráma liftnél.

– Aki a GLAMOUR Online-on kinyomtatott kupont magával hozza és leadja, részt vesz egy sorsoláson, ahol Cango&Rinaldi ékszereket sorsolunk ki!

Töltsd le a kupont, és nyerj a GLAMOUR Divattüntetésen Cango & Rinaldi fülbevalót, vagy Cango & Rinaldi kulcstartót!

Trendnek kell lenni!

Divatőrültek, előre!

Trendforradalmat!

A divat komoly dolog

Fogd a GLAMOUR-ra!

A glamúr legyen veletek!

Ne feledjétek: 2011. október 15., szombat, 15 óra, Aréna Pláza

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a címben szereplő lányok nem léteznek, elárulom, hogy de. Persze nyilván minden nőnek megvan a kedvenc boltja, hiszen nagyon jól tudja, hogy az egyéniségéhez leginkább passzoló ruhákat ott találja meg.

A gond akkor kezdődik, amikor valakinek a minimálisnál is sokkal kevesebb egyénisége van, stílusa pedig zéró. Na, ha ezeknek a lányoknak (de akár fiúknak is) a kezébe nyom az ember egy katalógust – esetünkben a H&M rendszeres kiadványát – akkor a vázolt egyed fogja magát, és egy az egyben lemásolja a szetteket. Gondolkodás, válogatás, de ami a legfőbb: kétely nélkül. Mert elhiszi, hogy az neki jó lesz, és biztos hozzá is ugyanolyan jól passzol a mustársárga kardigán, mint a modell lányhoz.

Persze ez nincs így, és az esetek 99 %-ban létrejön valami, amit akár divatzombinak is nevezhetnénk. Hiszen nincs benne semmi egyedi, és gondolkodással még véletlenül sem gyanúsítanánk meg, így marad az agyatlan másolás, ami ugye meg egyértelműen zombi tulajdonság.

Félelmetesek egyébként ezek a lányok, olyanok, mintha egy elitkommandóhoz tartoznának, és ez lenne az egyenruhájuk. Csak az a baj, hogy nem fél tőlük az ember, vagy legalábbis én, hanem csak húzom a számat. Hogy ugyan mi olyan nehéz abban, hogy végiggondoljuk és kitapasztaljuk, hogy mi áll jól nekünk. Semmi, én már csak tudom:-)

Szóval ha legközelebb a kezünkbe akad egy H&M kiadvány, gondolkodjunk el azon, hogy divatzombik, avagy emberek akarunk-e lenni?

Imádom Blair Waldorfot, nem tehetek róla.

Ez a címlapfotó Leightonról pedig egyszerűen zseniális a maga nemében.

Egyébként pedig nézzen mindenki Gossip Girlt, tanulja meg a trükköket, de legfőképpen: öltözzön csinosan:-)

Mert azt mindenki megérdemli:-)

Nem akarok vészmadár lenni, vagy ilyesmi, de meg kell állapítanom, hogy az embernek egyetlen olyan lény van általában az életében, akiben bízhat: az édesanyja. És most ne számoljuk ide az extrém eseteket.

Na most én anno még igen tapasztalatlan fejjel azt hittem, hogy ki lehet bővíteni a kört egy olyan emberrel, akivel több, mint három évig szerelemben éltem. Persze az exek ritkán maradnak barátok, én ezért is értékeltem különösen, hogy mi meg tudtuk őrizni a jó viszonyt. Mindig is úgy gondoltam, hogy annyi mindent átéltünk együtt, hogy nem lehet ezt csak úgy elvágni.

A szakítás után még öt évig áltattam ezzel magam, azonban amikor az én életem háttérbe szorult, és egyfolytában azt kellett hallgatnom, hogy neki milyen tökéletes az élete, úgy döntöttem, hogy megismerkedésünk nyolcadik évfordulóján ismételten szakítok vele.

Ami genyó lépésnek tűnik ugyan, és biztos van is ebben igazság, de ha nem tettem volna meg, akkor most belülről rágna a gondolat, hogy ugyan mivel érdemeltem ki. De miután a szívhez szóló levelemre azóta sem kaptam választ, sőt igazából le se lett reagálva, rá kellett jönnöm, hogy sosem voltam annyira fontos, hogy ez máshogy legyen.

A jó hír persze az, hogy most már nem gondolkodok azon, hogy jó ötlet volt-e szakítani:-D

Egyáltalán nem tudom elfogadni, mikor valaki nem tudja elfogadni azt, amit a tükörben lát, helyette kreál magának valami kényszerképzetet. Értem ezalatt azt, hogy nem veszi észre adott esetben a lány, nő, vagy nőnemű egyed, hogy sajnos (vagy nem sajnos) nem negyven kiló vasággyal, a 150 centit meg még véletlenül sem haladja meg a magassága.

És hogy ez miért baj? Mert ennek ellenére felvesz olyan ruhákat, amik kimondottan a magas (vagyis inkább magasabb) vékony lányoknak állnak jól. Mint például a címben szereplő virágos, pizsamagatyóra emlékeztető, bokában gumírozott nadrágot.Amivel csak az a baj, hogy az a nadrág mindenre jó, csak arra nem hogy elrejtse az esetleges feleslegeset, aminek csupán csak annyi lesz az eredménye, hogy az egyébként csinos kis töltött galamb alakú lány úgy fog kinézni, mint egy pizsiben rohangászó elcseszett Michelin emberke.

Emberek és Mari nénik, vegyük észre, hogy az, ha más az alakunk, mint a magazinokban, vagy a tévében szereplő hipertrendi pálcikáké (bocsánat, semmi bajom egyébként a vékony emberekkel), attól még nem leszünk kevesebbek. Nyilván a pluszkiló nem vonja maga után azt sem, hogy akkor mindjárt okosabbak, esetleg feljebbvalónk lennénk.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy vegyük észre, hogy milyenek vagyunk. Merjük elfogadni azt, amit a tükörben látunk, mert nem véletlenül vagyunk olyanok. Valami oknál fogva nekünk azt a súlycsoportot kell képviselni, amiben éppen benne vagyunk. Persze ez nem arra való buzdítás, hogy mindenki kezdje el tömni magát, és hízzon 140 kilósra, csupán arra, hogy fogadjuk el, ha nem vagyunk éppen Giselle Bündchen alakkal megáldva.

És a legfontosabb: ne húzzunk fel virágos gatyót:-)