Vélemény. Szubjektív.

Vannak olyan örömteli pillanatok az életben, mint a születés, a karácsony, ballagás, esetleg diplomaosztó. Plusz vannak azok a pillanatok, amikor szembesülünk vele, hogy elérhetővé válik valami, ami eddig nem volt az, és ez boldogsággal tölt el minket.

Engem most speciel az, hogy a Versace csinál ezt azt a H&M-nek, így hozzá lehet jutni egy-két Versace ruhához. Jelen esetben az sem tudja kedvemet szegni, hogy más is hozzá fog férni, és nem lesz igazán exkluzív a dolog. Mert hát ennél közelebb nem valószínű, hogy valaha is jutok egy Versace ruhához, így ki fogom használni az alkalmat, és beszerzek egyet. Ha pedig valami csoda folytán mégis be tudnék szerezni egy ehte rucit, a “gagyit” megőrzöm emléknek, amolyan előtte-utána szemléltetőnek.

Teljességgel meg voltam, vagyok zavarodva ezért a színért, csak mivel nincs felesleges 8 rugóm egy körömlakkra, sokáig nélkülöznöm kellett.

Na de nem is én lennék, ha nem találtam volna meg az olcsított verziót az Essence kínálatában. Természetesen az árnyalat nem pont ugyanez, de az az egy-két árnyalatnyi különbség szerintem nem oszt nem szoroz.

(Amúgy zárójelben jelzem, hogy az Essence körömlakkok elég jó minőségűek, szép színük van, egy rétegben tökéletesen fednek, és nekem úgy tartanak 4-5 napig, hogy közben mosogatok is.)

Félelmetes, hogy gyakorlatilag egy sarokban, egy párnán milyen ütős kampányfotókat csináltak. A cipőkért meg egyenesen meg vagyok makkanva.

A Vogue és az Elle lentebb szereplő címlapjai úgy gondolom példaértékűek, de a fenti Joy (2011 november) címlap semmiképp. Sokat gondolkodtam, hogy mi zavar benne, aztán rájöttem, hogy a jellegtelensége. Túl sok rajta a pasztell szín, ehhez jön Katy Perry agyonretusált, műanyagszerű arca és a fehér háttér.

Szerintem ahhoz, hogy ez a címlap jó legyen, minimum egy fekete háttér kéne, de legalábbis méregzöld. Az biztos, hogy ez így nagyon nagy melléfogás.

Én, mint alapvetően molett lány hivatalból kapok hülyét a negyven kilós piszkafa modellektől, mint például a fenti leányzó (Saskia de Brauw), de ez az egész valahogy felülírja a viszolygásomat, mert annyira ül az egész hangulata a kampányfotóknak, hogy nincsen kedvem belekötni. Jók a színek, jó a hangulata, magával ragad és egyben van. Olyan, mint egy 21. századi olajfestmény. Zseniális.

Ma mentem egy kört a Müllerben, és körbenéztem mi az újság a parfümök világában. Mert az egy dolog, hogy a kampányfotó jó (mint ahogy jelen esetben is), na de hogy maga az illat milyen, az egy teljesen más téma.

A Gucci Guilty esetében az illat a fotó után nekem kicsit csalódás volt, mert a kifinomult, ugyanakkor erotikus helyett kaptam egy kimondottan harsány, már már pacsuliszerű illatot.

Persze embere válogatja, és biztos van olyan, akinek ez lesz a kedvenc illata, de nekem köszönöm, nem jön be.

Az októberi Vogue (angol) címlap olyan, hogy minél tovább nézem, annál jobban tetszik. Kiegyensúlyozottak a színek, Adele gyönyörű, és az egésznek hamisítatlan őszi hangulata van.

Mondtam, stílusos pasik:-) Most éppen Chuck Bass a kedvencem, azért, mert: okos, szexi, stílusos, és úgy tud nézni, hogy attól még képernyőn keresztül is melegem lesz.