Mivel jobbnál jobb trendblogok vannak az interneten, én nem is akarok versenybe szállni velük, legfőképpen azért, mert igazi polihisztornak tartom magam, aki nem szeret “leragadni” egy dolognál. Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a történelmi személyek közül az egyik ember, akire nagyon felnézek, Leonardo Da Vinci.
Nem is ez a lényeg, hanem hogy a divat, és minden egyéb más mellett megemlítenék én itt filmeket, könyveket, csupa olyan dolgokat, ami szerintem nem árt meg az ember lányának, vagy éppen fiának. Nem akarnék itt senkit rábeszélni semmire, csak jelzés értékűen iderakok ezt-azt:-D
A címben szereplő film számomra azért jelent sokat, mert mint gyakorló grafikus, rajzművész, vagy csak szimplán művészember, mélységesen átérzem,amit ők éreznek. Azt a végtelen szerelmet, ami csak és kizárólag mester és múzsa között lehet, és amit a legritkább esetben mondanak ki. Ami azt illeti, voltam magam is múzsa. Egyszerre volt a legszebb és legrosszabb időszaka az életemnek, de azt biztos megértettem, amit a könyvekben írnak: hogy csak azt szeretheted ennyire, akit képes lennél megölni is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: