Virágos nadrág

Egyáltalán nem tudom elfogadni, mikor valaki nem tudja elfogadni azt, amit a tükörben lát, helyette kreál magának valami kényszerképzetet. Értem ezalatt azt, hogy nem veszi észre adott esetben a lány, nő, vagy nőnemű egyed, hogy sajnos (vagy nem sajnos) nem negyven kiló vasággyal, a 150 centit meg még véletlenül sem haladja meg a magassága.

És hogy ez miért baj? Mert ennek ellenére felvesz olyan ruhákat, amik kimondottan a magas (vagyis inkább magasabb) vékony lányoknak állnak jól. Mint például a címben szereplő virágos, pizsamagatyóra emlékeztető, bokában gumírozott nadrágot.Amivel csak az a baj, hogy az a nadrág mindenre jó, csak arra nem hogy elrejtse az esetleges feleslegeset, aminek csupán csak annyi lesz az eredménye, hogy az egyébként csinos kis töltött galamb alakú lány úgy fog kinézni, mint egy pizsiben rohangászó elcseszett Michelin emberke.

Emberek és Mari nénik, vegyük észre, hogy az, ha más az alakunk, mint a magazinokban, vagy a tévében szereplő hipertrendi pálcikáké (bocsánat, semmi bajom egyébként a vékony emberekkel), attól még nem leszünk kevesebbek. Nyilván a pluszkiló nem vonja maga után azt sem, hogy akkor mindjárt okosabbak, esetleg feljebbvalónk lennénk.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy vegyük észre, hogy milyenek vagyunk. Merjük elfogadni azt, amit a tükörben látunk, mert nem véletlenül vagyunk olyanok. Valami oknál fogva nekünk azt a súlycsoportot kell képviselni, amiben éppen benne vagyunk. Persze ez nem arra való buzdítás, hogy mindenki kezdje el tömni magát, és hízzon 140 kilósra, csupán arra, hogy fogadjuk el, ha nem vagyunk éppen Giselle Bündchen alakkal megáldva.

És a legfontosabb: ne húzzunk fel virágos gatyót:-)