Mindig is volt bennem egy egészséges magamutogatási vágy. Kit is kábítok? Egyáltalán nem egészséges mértékű magamutogatási vágy vagy bennem:-) Persze hosszas-hosszas önismereti tréning eredménye, hogy én ezt elismerjem, na de sebaj, csak eljutottam eddig is.
Kezdetben meggátoltak ugye a mindenféle elvárások, legfőképpen a szülői, kiváltképp az a vágyuk, hogy legyen rendes szakmám. És ebben maximálisan igazuk is van, de én valahol mélyen mindig is éreztem, hogy ez így nem frankó. 26 éves koromra pedig eljutottam oda, hogy ha nem mondhatom el egy csomó embernek a véleményem, akkor biztos, hogy megőrülök.
Szóval pusztán terápiás céllal fogom én itt zaklatni a nagyérdeműt a hülyeségeimmel. Egyáltalán nem óhajtom egyébként a magánéletem részleteit megosztani itt senkivel, egyrészt azért, mert senkinek semmi köze hozzá, másrészt pedig semmi olyan fontos dolog nincs, ami más épülésére szolgálhatna.
De hogy akkor miről is akarom én itt osztani az észt? Leginkább a divatról, stílusról, életfilozófiáról. Ami így furának tűnhet, de hosszas megfigyelések után kijelenthetem, hogy ez a három dolog jobban összefügg, mint azt bárki gondolná.
Na és akkor az utcai stílusról (illetve leginkább annak hiányáról) ne is beszéljünk. Azt hiszem elég, ha csak annyit mondok: Fila táska.
Nem is szaporítom tovább a szót, belekezdek a szómenésembe. Egyszer talán abba is hagyom:-D
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: